A 2013. évi általános felvételi eljárás értékeléséről több vélemény elhangzott. A vidéki főiskolák vesztes voltától a több lesz a felvehető államilag támogatott hallgató. Az alábbiakban megpróbálom én is értékelni, elemezni a felvételi adatokat. Az adatok forrása, amennyiben ettől eltérőt nem jelölök meg, a felvi.hu.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a négy képzési „szint” eltérő változásokon ment keresztül, ezeknek egyébként is más a céljuk, külön is kell értékelni őket. Az alapképzést és az osztatlan képzést egyben érdemes kezelni, hiszen mindkettő az érettségivel rendelkezők számára került meghirdetésre. Ráadásul a tanárképzés átalakulása (tavaly még alapképzésre, idén már osztatlan képzésre jelentkeztek a leendő tanárok) miatt a két szint nem választható szét. A felsőoktatási szakképzést össze lehet hasonlítani a tavalyi felsőfokú szakképzéssel, a mesterképzést önállóan kell figyelni.

A mesterképzési szint

A mesterképzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

A mesterképzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

A mesterképzésre első helyen jelentkezők száma 2013-ban (2012-höz képest) kb. 3400 fővel csökkent. A legmeglepőbb talán az, hogy a különbséget az államilag támogatott képzésre jelentkezők adják kb. 3400 fővel.

A képzési szintet két nagyon jelentős változás érte: a tanárképzés átalakítása és a bemeneti feltételek kiegészítése a nyelvvizsgával.

Gondolhatnánk arra, hogy mivel a tanárképzés osztatlan képzéssé alakult, biztosan ez eredményezi a jelentős csökkenést. Azonban ez nem igaz. Tekintettel arra, hogy a (legalább) három évvel korábban tanulmányokat kezdők számára még mindig meghirdetésre került a mesterszintű (2-3 éves) tanárképzés. A mesterszintű tanárképzésre jelentkezők száma összességében kb. 840 fővel csökken ugyan, de az önköltséges képzésben tanárképzésre jelentkezők száma kb. 120 fővel növekszik, miközben az államilag támogatott képzések esetében a csökkenés kb. 960 fős.

A mesterszintű tanárképzés jelentkezési számai

A másik csökkentő tényező bizonyára a nyelvvizsga hiánya. Két tényezőre fel kell hívnom a figyelmet. Egyrészt mesterképzésre csak oklevél birtokában lehet felvenni jelentkezőt, amihez az alapképzésben és a korábban végzők általában nyelvvizsga birtokában jutottak. Három olyan csoport van, akik nem rendelkeznek nyelvvizsgával. Akik olyan szakon végeztek korábban, ahol nem volt előírás a nyelvvizsga, akik negyven évesnél idősebb korukban kezdtek tanulmányokat (illetve egy időszakban negyven évnél idősebben végeztek) illetve akiket fogyatékosságuk miatt felmentettek ezen követelmény teljesítése alól. Talán nem merész dolog kijelenteni, hogy ezzel az intézkedéssel a jogalkotó az élethosszig tartó tanulásban részt venni szándékozó és a felmentés lehetőségének hiánya miatt a lehetőségre igenis jogosult fogyatékos személyek elől zárta el a mesterképzés lehetőségét.

További tényező minden bizonnyal a hallgatói szerződések kérdése, az szerződés ügye körül kialakult vita és – a jelentkezés idején legalábbis – követhetetlen helyzet. Azt már fel sem merem vetni, hogy esetleg egyes területeken nincs szükség mesterfokozatra a boldoguláshoz.

Felsőoktatási szakképzés

A legnagyobb veszteséget a felsőoktatási szakképzés szenvedte el, amennyiben a felsőfokú szakképzéshez hasonlítjuk.

A felsőoktatási szakképzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

A felsőoktatási szakképzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

A felsőoktatási szakképzés elindított képzéseit lehetett a legkésőbbi időpontban megismerni, csak a január 31-i kiegészítés hozta le őket. Így aztán a lehetséges jelentkezők sem voltak kellőképpen tájékozottak.

A csökkenés közel negyedét eredményezte, hogy a műszaki területen nem került sor képzés indítására (itt kell megjegyezni, hogy az intézmények előkészítették a szakindítást, be is nyújtották a kérelmüket és ezt követően született meg a kormányzati döntés a képzések „nemindításáról”). A csökkenés 40%-át a gazdálkodástudományok területen tapasztalhatjuk.

Rengeteg kritika érte a felsőoktatási szakképzésekre vonatkozó javaslatokat. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagjaitól például érkezett olyan jelzés, hogy „a szakindítási anyagokból úgy láttuk, ezekbe a képzésekbe a főiskolák mentik át alapképzéseiket”. Világosan kell látni, hogy a felsőoktatási szakképzések követelményrendszerét a kormány határozta meg, az intézményeknek ehhez kellett igazodniuk. Biztos, hogy a jelentkezők számának radikális csökkenésének egyik oka, hogy a jelentkezők (néha még az intézményekkel közösen) nem tudják, hogy mire jó a felsőoktatási szakképzettség.

Alap- és osztatlan képzés

Az alap- és osztatlan képzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

Az alap- és osztatlan képzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

Az alap- és osztatlan képzések esetében országosan 10%-os csökkenést figyelhetünk meg az első helyes jelentkezések számában. Az állami ösztöndíjas forma esetében ez a csökkenés nem éri el az 1%-ot. Ez azt mutatja, hogy nem az első diplomáért tanulók körében tapasztalható az érdemi csökkenés.

Demográfiai okok indokolják-e a csökkenést?

Tekintsük a 18-19 éves korosztály létszámát és jelentkezési szándékát. A korosztály létszámát a KSH 2001. évi népszámlálási adatai alapján használom, eltekintve a migrációtól és az elhalálozástól.

Az adatok alapján elmondható, hogy amennyiben a korosztály 20%-át tekintjük potenciális jelentkezőnek, akkor körülbelül 950 fővel kellett volna csökkennie a korosztályos jelentkezők számának. A fenti korosztályos adatsor ráadásul minden képzési szintre, tehát az alap- és osztatlan képzés mellet a felsőoktatási/felsőfokú szakképzésre jelentkezők számát is tartalmazza. Az utóbbiról korábban jeleztem, hogy nagyon erőteljes a csökkenés, ami az alap- és osztatlan képzésen még kisebb mértékű csökkenést indokolna. A válasz tehát: nem, elsősorban nem a demográfiai folyamatok indokolják a jelentkezők létszámának csökkenését.

A teljességre törekedve tekintsünk rá a korosztályos jelentkezési adatokra.

A nappali tagozatos alapképzés esetében a legnagyobb csökkenés a 19-21 éves korosztályban tapasztalható (kb. 7000 fő az összesített 7639 főből). Az államilag támogatott képzések esetében is ugyanez a korosztály „vezet” (kb. 7000 fős csökkenés a 10442 főből)

A pontos okok csak egy szociológiai felmérés alapján állapíthatók meg. Megérzésem (hipotézisem?) szerint a 22-23 éves korosztálytól kezdve a mesterképzés bemeneti nyelvvizsga-feltétele, a 24 éves korosztálytól felfelé az emelt szintű érettségi előírása (ők azok, akik 2005 előtt a hagyományos rendszerben érettségiztek), a 18-19 éves korosztályban a felsőoktatási szakképzés szerepének tisztázatlansága az egyik alapvető ok. Mindemellett valószínűleg megjelent az ösztöndíjszerződések problémája is.

A folytatásban részletesen elemzem majd a mesterképzési, az alap- és osztatlan képzési jelentkezéseket, az intézmények helyzetét.