Felsőoktatás: újratervezés

A felsőoktatással kapcsolatban sokan panaszolják, hogy alacsony a belépő hallgatók színvonala, nem lehet őket képezni. Másik oldalról sok terület elzárkózik az emelt szintű érettségi előírásától, mint bementi feltétel. Ilyenkor egy kicsit a terhes szűz lány esete jut az ember eszébe, valamelyik nem megy.

Mi a probléma az emelt szintű érettségi előírásával?

Alapvetően semmi sem lenne, ha

- minden területen kötelező lenne,

- megoldanánk a régebben érettségizők problémáját,

- megoldanánk a külföldiek problémáját.

A felvételi követelményekkel kapcsolatos problémák elég régiek. Egyik oldalról feszíti az ügyet a "ki határozza meg a követelmények tartalmát" probléma. A felsőoktatás az 1980-as évek végére már (?) nem annak alapján határozta meg a felveendő hallgatóktól elvárt tudás szintjét, hogy mit tanított a közoktatás a kötelező tananyagként. Így aki be akart kerülni  a megcélzott intézménybe, annak nem biztos, hogy elég volt fakultációra járnia, hanem különórákat is kellett vennie. Nem valószínű, hogy ez a helyzet egyenlő bánásmód követelményének próbáját kiállná.

Fokozódott a probléma valamikor az 1990-es évek elején, amikor egyes agrár és műszaki felsőoktatási intézmények úgy döntöttek, hogy nem tartanak felvételi vizsgát, hanem az úgy nevezett "hozott pontok duplázása" módszert alkalmazásával is be lehet kerülni. Ez dominót indított el, a 2000-es évek elejére már az volt a kivétel, aki tartott felvételi vizsgát. Miért? Mert a 18 év körüli diák a gyengébb ellenállás irányába mozdult, aki nem követte a "divatot", elveszítette leendő hallgatóit.

A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszernek több hibája volt. Az egyik, hogy nem írta elő a kormányzat kötelezően belépési feltételként az emelt szintű vizsgát, a felsőoktatási intézmények pedig nem döntöttek úgy, hogy választják (uralkodott a félelem a "nem lesz hallgatónk, így normatívánk sem" helyzettől - itt is látszik, hogy a finanszírozás mennyire befolyásolja a szakmai kérdéseket). A másik, hogy a középszintű követelmény egységesítése elfogadott cél volt (lehetett is, mivel úgy készült a rendszer, hogy az emelt szintű érettségi lesz a felvételi követelmény), ami bizonyos tárgyakból az érettségi követelmény szintjének csökkenését eredményezte.

Az emelt szintű érettségi előírásának további problémája a korábban érettségizettek és a külföldiek esete. Az emelt szintű érettségi megkövetelése az egyenértékűség hiánya miatt megakadályozza a felvételüket. Saját - Oktatási Hivatali elnöki - tapasztalatomból tudom, hogy bizony nehéz helyzetet jelentett a szlovákiai kétszintű érettségi rendszer kapcsán az, hogy az ottani emelt szint, nem felel meg az itteni emelt szintnek (a szakértők így foglaltak állást). A korábban érettségizettek esetében - az elmúlt évig - elég érdekes esetek voltak, például amikor a szájsebész szakorvosnak külön engedély kellett, hogy emelt szintű biológia érettségi nélkül elkezdhesse fogorvosi tanulmányait. Erre idén már lett megoldás, akinek van diplomája, ott az intézmény eltekinthet az emelt szintű érettségi vizsgától. Mi legyen azokkal, akik 10 éve tettek érettségit és mostanra értek meg arra, hogy a felsőoktatásban tanuljanak? El tudjuk képzelni azt a helyzetet, amikor valakinek 30-35 éves korában érettségi vizsgát kellene tennie? Az eredmény az, hogy ezek az emberek kiszorulnak a felsőoktatásból, pedig lehet, hogy kiváló szakemberek. Nesze neked élethosszig tartó tanulás....

Megoldási javaslat a bemeneti oldalra

Válasszuk szét a követelményeket az akadémiai jellegű és az alkalmazott jellegű szakok esetében.

Minden esetben legyen tantárgyi írásbeli felvételi vizsga, amit az adott tárgyból letett emelt  szintű érettség vizsga kivált. Az akadémiai jellegű képzéseknél legyen kötelező, az alkalmazott jellegű képzéseknél legyen lehetőség a szóbeli vizsgára is, intézményi döntés alapján.

Mi lenne az eredmény?

A felvételi vizsga segítségével minden jelentkezőnek - újabb érettségi vizsga letétele nélkül - lenne lehetősége bejutni a felsőoktatásba, tudásának megmérésével együtt. Ezzel segítenénk az élethosszig tartó tanulást illetve a külföldiek magyarországi tanulmányait is. A nem középiskolás korosztály inkább elfogadja azt, hogy egy felvételi vizsgára kell felkészülnie, mint azt, hogy a 18 évesekkel közösen érettségiznie.

Az emelt szintű érettségi vizsgát tett diákok esetében nem kerülne sor kétszeres mérésre, hiszen az emelt szintű vizsga a felvételi vizsgát kiváltaná.

Sűrű lenne a július eleje, amikor a szóbeli vizsgákat meg kellene szervezni.

A bement központi korlátozása és a képzés minősége

A felsőoktatás színvonalának emelése érdekében a kormányzatok az elmúlt években emelték a minimális pontszámot, melyet el kellett érni ahhoz, hogy valakit felvegyenek felsőoktatási képzésre. Van ennek értelme? Nem sok. Az elmúlt években végzett felmérések bizonyították, hogy nincs egyértelmű összefüggés a felvételi pontszám és a mutatott teljesítmény között. Ráadásul a régi típusú és a középszintű érettségi vizsga objektív mérés nélküli vizsga. 

Megjegyzem, hogy a 240 pontot kettő darab 60%-os középszintű érettségivel lehet elérni (tekintsünk el a középiskolai eredményektől). Ez jó (4) minősítésű érettségi. Abba a vitába pedig nem kellene belekezdeni, hogy emeljük az osztályzatokhoz megkövetelt százalékos eredményt, hiszen régen is magasabb volt. Egyrészt régen is 10-15 %-os eredménnyel elégséges osztályzatot lehetett szerezni pl. matematikából. Másrészt egy dolgozat átlagos százalékos eredményét elég jól be lehet kalibrálni előre, megfelelő kérdéseket, megfelelő pontozást kell alkalmazni...

Természetes gondolat az állam részéről, hogy nem akarja finanszírozni azok képzését, akik nem képesek elvégezni a képzést.

Mindeközben természetesen felmerül a kérdés, hogy egy alacsony szintű kezdő-tudással rendelkező hallgató esetében mi garantálja, hogy tényleg az elvárt színvonalú lesz a tudása a diploma megszerzésekor.

Megoldási javaslat a bemeneti korlátozásra és a képzés minőségének védelmére

Javaslom, hogy válasszuk szét az akadémiai jellegű, illetve az alkalmazott jellegű valamint a felsőoktatási szakképzést. Az állam mindegyik esetben meghatározhat akár magasabb ponthatárt arra, hogy kinek finanszírozza a képzését. Az állam az elitképző intézmények esetében meghatározhatna magasabb bejutási korlátot. Mindenki imás esetében a nem "elégtelen" felvételi vizsga bejutást eredményezhet.

Ezzel párhuzamosan kerüljön sor a záróvizsgák rendszerének átalakítására. Jelenleg általában egy szóbeli, egy írásbeli és egyes esetekben egy gyakorlati vizsga alkotja a záróvizsgát. Az írásbeli részt szakdolgozatnak, diplomamunkának hívjuk. Volt olyan képzés, ahol egységes központi teszt segítségével is vizsgálták a hallgatók tudását. Szerintem ez utóbbi segítené a minőség megőrzését, emelését. Egészítsük ki minden képzés esetében egy tesztvizsgával a záróvizsgát. Ez ténybeli tudást kérne számon, így megmaradhatna az egyes tudományos iskolák eltérése az adott szakmákban. Azonban egy bizonyos szintű ténybeli tudást megkövetelne. Ennek eredménye nem csak garanciát adna, hanem szakmai minőségi mutató is lenne a képzések tartalmáról.