Felsőoktatás: újratervezés

Amennyiben valaki olvassa korábbi blogbejegyzéseimet, tudhatja, hogy álláspontom szerint nem az intézményszerkezet, hanem a képzőhely-szerkezet a lényeges (elsősorban az állami intézményrendszerről beszélve). Ezért elemzésemet sem az intézményekkel folytatom, hanem a képzőhelyekkel. A magam részéről négy kategóriába sorolom a képzőhelyeket:

1. főváros és közvetlen vonzáskörzete - Budapest mellett Gödöllőt és Piliscsabát (PPKE) sorolom ide

2. hagyományos vidéki tudományegyetemi központ - ide tartozik Debrecen, Pécs, Szeged

3. további vidéki települések

A besorolás önkényes, azonban szerintem magától értetődő. Természetesen a "további vidéki települések" kört lehetne kisebb csoportokra bontani, mivel vannak nagyobb és kisebb hagyományokkal rendelkező, bizonyos területeken speciális képzést nyújtó települések. Azt gondolom azonban, hogy ezzel a bontással szinte minden település bekerülhetne ebbe a körbe. Később lehet, hogy mégis megpróbálkozom vele.

Az általános kép

A fenti besorolás szerint az érettségire épülő képzések esetében a felvett hallgatói létszám megoszlása a következő módon alakult:

Ugyanezen képzések esetében az államilag támogatott létszámok aránya a következő:

Ezekből az adatsorokból látszik, hogy miközben a vidéki tudományegyetemi központok tartják a súlyukat, a további vidéki településekről elszívja a főváros és közvetlen vonzáskörzete a hallgatói létszámot. Nem véletlen a megfogalmazásom, mert nem feltétlenül a hallgatókat szívja el, nagyon is életszerű egy áttételes vándorlás, melynek során a tudományegyetemi központokból a fővárosba jönnek a hallgatók és oda a vidéki településekről mennek. Ennek a népmozgalmi folyamatnak a tényleges tartalmát csak egy további részletes elemzés tudja megvilágítani.

Képzési területenként

Nézzük meg az adatokat képzési területenként. Három képzési területen szétválasztottam a képzési terület képzéseit. A jogi területen a jogász, az orvos- és egészségtudományi képzési területen az orvosi képzéseket különvettem, míg a pedagógusképzés esetében nem szerepel a tanárképzés, mert ennek státusza idén változott.

A legfontosabb jelenségek:

1. A vidéki tudományegyetemi központok általában megőrizték pozícióikat.

2. Vannak olyan területek, ahol az egyes teleülés-típusok megőrizték arányaikat. Ezek a legdrágább képzést folytató képzési területek, azaz a műszaki és az orvosi képzések. Az informatikai területen sokkal kisebb a főváros torzító hatása, mint máshol. Ebből is látható, hogy megfelelő intézkedésekkel, keretszám-meghatározással megvalósítható a Budapest-vidék probléma kezelése.

3. A bölcsészettudományi képzési területen gyakorlatilag felszámolódtak a nem tudományegyetemi központok úgy, hogy a fővárosba csoportosult a létszámuk.

4. A gazdaságtudományok képzési területen és a nem jogászi jogi képzések esetében kivételes módon a tudományegyetemi központok is erősödtek, nem csak a főváros. Természetesen a más vidéki települések rovására. A jogi területen ez teljesen elfogadható szerintem.

5. A jogász képzés esetében az arányok eltolódása 2011-re bekövetkezett, azóta csak kismértékű a változás. Az elmúlt évtizedekben emlegetett jogász-túlképzés kapcsán mindenki elmondja, hogy sok a jogász-képzőhely hazánkban. Az arányok eltolódása a megoldás irányába vezethetne, ha a főváros nem 60%-on állna.

6. A nem orvosi, de egészségügyi képzések esetében is nagyon erős a főváros elszívó hatása, itt a vidéki tudományegyetemi központok kis mértékben nyertesek. Ezen a területen (ápolóképzés, mentőtiszt-képzés stb.) talán helyesebb társadalmi folyamat lenne a hallgatók olyan helyen történő képzése, amely közelebb áll leendő munkahelyükhöz.

7. A pedagógusképzés arányeltolódása 2011-re megtörtént, jelentős a fővárosi növekedés, bár ezen a területen ez kisebb mértékű. Itt is kiemelten fontos, hogy a leendő munkahelyhez minél közelebb képezzük a diákot, ezzel segítve a vidéki munkaerő-utánpótlást.

8. A sporttudományi képzési terület az egyik mintapéldája a keretszám-irányítás lehetőségének. Sikerült megoldani, hogy a vidéki képzőhelyek jelentősen erősödjenek a főváros "kárára". 

9. A társadalomtudományi képzések esetében a főváros negyedével növelte részesedését, nem tudományegyetemi központoktól elvonzva a hallgatókat. A 2006-tól 2011-ig tartó csökkenés (kb. 2600 fő) gyakorlatilag a vidéki városokban jelentkezett A 2011 óta bekövetkezett kb. 2800 fős csökkenésből 1200 fő ugyanitt jelentkezett.

10. A természettudományi területen szintén a fővárosi létszám aránya növekedett a vidéki, nem tudományegyetemi központból elvonzva a hallgatókat.

Vélemény

A jövőben arra kell számítanunk, hogy a valós demográfiai hatások miatt tovább csökken a felsőoktatás létszáma (lásd erről korábbi írásomat). A felsőoktatás kapuit tágabbra nyitva, amennyiben ugyanezek a felvételi kapacitások jelentkeznek a fővárosban, nem lesz mód arra, hogy a vidéki településeken növekedjen a hallgatói lészám. 

Népszerű elképzelés, hogy a hallgató a lábával szavaz. Ez elfogadható gondolat akkor, ha egyes képzőhelyek bezárásához keressük az indokokat és nem akarunk sem azzal foglalkozni, hogy a megmaradó képzőhelyek képesek-e egyáltalán nagy tömeget képezni, sem azzal, hogy a felsőoktatásnak regionális, kistérségi feladatokat is ellátnia, amihez egyszerűen a létét kell biztosítani. Ennek érdekében pedig akár szembe kell menni a társadalmi folyamatokkal (áramlás a fővárosba).

Társadalompolitikai döntést igényel, hogy akarjuk-e a vidéki felsőoktatást vagy sem. Ez nem intézmény-kategorizálás kérdése, hanem egy megfelelő állami hálózat-szabályozás kérdése. Amennyiben a kormányzat , a politikai elit akarja a vidéki felsőoktatási képzőhelyeket, akkor gondoskodnia kell ezekről. Amennyiben nem teszi, akkor célba veszi a szinte kizárólagos fővárosi felsőoktatást. Természetesen lehet ez is cél, de akkor ezzel mindenkinek tisztában kell lennie.

Amennyiben például minden adminisztratív korlátot megszüntetünk a felvehető létszám kapcsán és tényleg csak a képzőhelyek fizikai lehetőségei döntenek (a kormányzati koncepció-tervezetben vannak erre utaló jelek), akkor a fővárosi képzés létszáma tovább fog nőni, ami a nem tudományegyetemi képzőhelyek megszűnéséhez vezethet.

Korábban már írtam a Budapest - vidék problémáról. íme az újabb fejezet, átléptünk egy újabb küszöböt.

Túl az 50 %-on

Az alábbi táblázat az érettségire épülő képzések esetén mutatja a felvet hallgatók képzési hely szerinti arányát:

A következő táblázat minden képzésre mutatja ezt az arányt:

A Közép-magyarországi régió idén elérte az 55%-ot ugyanebben az arányban.

Véleményem

Ahogy azt már többször mondtam: Szerintem kormányzati intézkedésekkel kellene gátat szabni a budapesti felsőoktatás túlburjánzásának. A budapesti állami felsőoktatási intézmények felvehető hallgatói létszámát csökkenteni kellene annak érdekében, hogy a vidéki felsőoktatás életképes maradjon. Amennyiben a túlzott budapesti kapacitások csökkennének, jelentős hallgatói létszám jelenne meg a vidéki felsőoktatási intézményekben is.

Megjelentek (2013. július 26-án, pénteken) a felvi.hu honlapján a 2013. évi általános felvételi eljárás részletes statisztikái. Folytatódjon ezeknek az elemzése.

Az adatok bemutatása, elemzése során a 2006, 2011, 2012 és 2013 évi általános eljárás adatait fogom használni, mindegyiknek a forrása a felvi.hu.

Az adatok vizsgálatakor nem szabad elfelejtenünk, hogy a képzések egy része az érettségivel rendelkezők számára került meghirdetésre, egy részük pedig a diplomával rendelkezők számára. 2006-ban szigorúan elváltak egymástól ezek a képzések (talán többen is emlékeznek a "D"-s és "K"-s képzésekre), ma már ez nincs így, diplomával is ugyanarra a képzésre kell jelentkezni.

Az összesített adatok

Talán érdemes egy pillantást vetni az érettségivel rendelkezők számára meghirdetett képzések felvett hallgatói létszámaira:

Megállapíthatjuk, hogy 2013-ra 2011. évi létszámnak a 71,9%-a, a 2012. évi létszámnak 90,8%-a maradt meg.

Amennyiben az állam által támogatott képzések számait nézzük, akkor a következő képet látjuk:

Ennek az adatsornak a vizsgálatakor nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy a 2012-i évi eljárások során az önköltséges képzésre felvett hallgatók között voltak az állami részösztöndíjasok is, eredetileg 1961-en. Így a valamilyen állami támogatásban részesülő hallgatók száma 2012-ben 39 971 fő volt. Kimondható tehát, hogy az idei eljárásban körülbelül 5%-kal nőtt a valamilyen állami támogatásban részesülő, érettségire épülő képzésre felvett hallgatók száma (ez a 2011-es adatnak a 78,5%-a). A képzésüket teljes egészében maguk finanszírozó hallgatók száma kb. 67,6%-ra esett vissza a 2012-es létszámnak.

Az önköltséges hallgatók létszám-csökkenésének lehetséges (nem pénzügyi) okai

A kérdés tehát igazából az, hogy a képzésüket teljes mértékben maguk finanszírozó jelentkezőket hol vesztette el a felsőoktatás? Tekintsünk el az anyagi, pénzügyi okoktól, hátha van szakmai ok is.

Nézzük először a tagozatos adatokat, hátha az magyarázatot ad. Tekintettel arra, hogy az állami részösztöndíjasokra vonatkozóan semmilyen statisztikai adat nem fellelhető (a sajtóban megjelent összlétszámukon és képzési területi megoszlásukon kívül), ezért őket önköltségesként kezelem.

A fenti számok - bár eltérő tagozati arányokat mutatnak - nem mutatnak rá a változás okára. Nézzük meg, mi változott az idei évben, hátha ez a magyarázat.

Mi a helyzet ha azt a 16 szakot figyeljük, ahol jelentősen magasabban határozta meg a kormányzat az államilag támogatott bejutás küszöbét, hiszen ez esetleg eltántoríthatta a jelentkezőket.

A számok alapján biztos, hogy nem a magasabb állami támogatású ponthatár riasztotta el a jelentkezőket, sőt. Mint látható, az ezeken a szakokra bejutottak körében jelentősen kisebb volt a csökkenés mértéke. Tudni kell, hogy ezeken a szakokon már korábban is az ideihez hasonló volt az állami támogatású ponthatár, így ez nagy meglepetést nem okozhatott.

A másik jelentős változás az emelt szintű érettségi előírása volt több szakon is. Ide tartozott az összes bölcsészettudományi, társadalomtudományi képzés, de a jogi képzések is. Ebben a kérdésben az adatok a következők:

A csökkenés aránya ezen a területen már látványosan nagyobb azokon a képzéseken, ahol újólag előírásra került az emelt szintű érettségi. A 10 ezer fős csökkenésen fele-fele arányban osztoznak az ilyen és olyan szakok. 

Amennyiben a részidős (nem nappali tagozatos) képzésekre koncentrálunk ugyanebből a szempontból, a következő kép tárul elénk:

Látható, hogy ezen a területen még nagyobb a csökkenés.

A véleményem

Véleményem szerint az önköltséges hallgatók számának csökkenéséért érdemben felelős az emelt szintű érettségi vizsga előírása, az is elsősorban a részidős képzések esetében. A részidős képzések esetében jelentősebb azok aránya, akik nem idén tettek érettségi vizsgát, akik munka mellett tanulnak. A régebben érettségizettek számára az ismételt érettségi vizsga nem feltétlenül teljesíthető munka mellett, ráadásul a vizsga során teljesen új feladat-típusokkal kell megbirkózni. Feltételezem, hogy a 24 évesnél idősebben korosztályában tapasztalható 15%-os visszaesés mögött is indokként szerepel az emelt szintű érettségi. Ez természetesen további elemzést igényel.

Rengeteg emberben él az a téves információ, hogy a felvételi ponthatárok mondanak valamit a felvett diákok minőségéről, képességéről. Pontosabban az a kép él, hogy az alacsony ponthatárú képzésekre alacsony tudásszintű embereket vesznek fel.

Ez nem így van

Pontosabban az önköltséges képzéseknél nem így van.

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy mi a ponthatárként megjelölt pontszám. Alapesetben az adott képzésre felvett jelentkezők közül a legalacsonyabb pontszámú jelentkező pontszáma.

Bonyolultabb esetben az ennél alacsonyabb pontszám, amit az intézmény ponthatárként meghatároz és nem eredményezi újabb ember felvételét. Miért tesz ilyet az intézmény? A pótfelvételi miatt. A pótfelvételi eljárásban ugyanis nem lehet más a ponthatár, mint az általános eljárásban. Így amennyiben az általános eljárásban felvett diákoknál alacsonyabb pontszámmal rendelkező jelentkezőt is fel szeretne venni, az általános eljárásban felvett diákok pontszámánál alacsonyabbat kell mondania ponthatárként.

Konkrét példa: 2013-ban a Zsigmond Király Főiskola egyik mesterképzésén 90 pont volt a legrosszabb felvett hallgató pontszáma (a 100-ból), de az intézmény nem akarja kizárni, hogy 82 pontos diákokat is felvegyen a pótfelvételi eljárásban, ezért 82 pont jelent meg felvételi ponthatárként.

Mutatja-e valami a felvettek minőségét? Az általános minőségről biztosan mond valamit a felvettek átlagos pontszáma. Ezt az adatot nem szokták nyilvánosságra hozni, pedig sokkal többet mond. Például ha van 9 fő 400 ponttal, és 1 fő 300 ponttal, akkor a ponthatár maximum 300 pont, míg az átlagos pontszám 390. Eléggé eltérő mutató, azt gondolom.

A Zsigmond Király Főiskola adatai

Legyünk bátrak. A ZsKF adatai szemléltetik az eltérést. Külön érdekesség, amikor a felsőoktatási szakképzés átlagpontszáma magasabb, mint az alapszaké. Azt gondolom, el kell felejtenünk azt a mítoszt, hogy az előbbire a felsőoktatás leggyengébb rétege jár. Sőt.

Mindenki megtudta a ponthatárokat, itt az ideje, hogy nyugodtabban kezdjünk elemezni. Igaz ehhez kevés adat áll a rendelkezésünkre, gyakorlatilag a Felsőoktatási Államtitkárság által kiadott adatok.

A képzési szintenkénti adatok

Ezeknek az adatoknak az elemzéséhez tudni kell, hogy a tanárképzés átkerült az osztatlan képzések közé, így az oda felvett 1301 fő növeli ennek létszámát és csökkenti az alapképzések megfelelő létszámát.

Rögtön megállapíthatjuk, hogy  az alapképzés csökkenése ennek többszöröse.

A felsőoktatási szakképzés eredménye meglepően jó. Ahhoz képest, hogy a műszaki területen nincsenek ilyen képzések (és korábban voltak), kismértékű a csökkenés. Igaz az is, hogy egyre távolabb a korábbi 11-12 ezer fős  (2009-2010) csúcslétszám.

A mesterképzés csökkenésében bizonyára szerepet játszik a "nyelvvizsga feltétel - nem feltétel" kérdés. A jelentkezési időszakban még feltétele volt a felvételnek, a vonalhúzáskor már nem. Így akik nem adták be jelentkezésüket mert nem volt nyelvvizsgájuk, azok lemaradtak, a pótfelvételin próbálkozhatnak (csak önköltséges formában).

A képzési területi összesen adatok

Ezeknek az adatoknak az elemzéséhez tudni kell, hogy az osztatlan tanárképzés átkerült a pedagógusképzés képzési területre, így az oda felvett 1301 fő növeli ennek létszámát és csökkenti a tanári-szaknak megfelelő létszámot. 

Rögtön megállapíthatjuk, hogy a pedagógusképzés képzési területe így érdemben nem nőtt, de a bölcsészettudományi, természettudományi terület (itt van a legtöbb tanéri képzés) ennél nagyobb mértékben csökkent.

Az igazi vesztes a bölcsészettudományi, a műszaki, az informatikai, a társadalomtudományi és a természettudományi képzési területek. Jelentős a vesztesége az egészségügyi , a jogi, a közigazgatási területeknek.

Nyertes a gazdaságtudomány, az agrár, a sporttudomány képzési terület.

Megállapíthatjuk, hogy a "keretszám nélküli"-nek mondott felvételi rendszer nem segítette a műszaki, informatikai, természettudományi területek arányának növelését, ami pedig kimondott (helyes vagy helytelen) cél volt.

A finanszírozási formák szerinti adatok

Emlékeztetőül azt elmúlt bő évtized államilag támogatott és önköltséges formában felvett hallgatói létszáma.

Továbbiakat a részletes adatok ismeretében...

A 2013. évi általános felvételi eljárás értékeléséről több vélemény elhangzott. A vidéki főiskolák vesztes voltától a több lesz a felvehető államilag támogatott hallgató. Az alábbiakban megpróbálom én is értékelni, elemezni a felvételi adatokat. Az adatok forrása, amennyiben ettől eltérőt nem jelölök meg, a felvi.hu.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a négy képzési „szint” eltérő változásokon ment keresztül, ezeknek egyébként is más a céljuk, külön is kell értékelni őket. Az alapképzést és az osztatlan képzést egyben érdemes kezelni, hiszen mindkettő az érettségivel rendelkezők számára került meghirdetésre. Ráadásul a tanárképzés átalakulása (tavaly még alapképzésre, idén már osztatlan képzésre jelentkeztek a leendő tanárok) miatt a két szint nem választható szét. A felsőoktatási szakképzést össze lehet hasonlítani a tavalyi felsőfokú szakképzéssel, a mesterképzést önállóan kell figyelni.

A mesterképzési szint

A mesterképzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

A mesterképzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

A mesterképzésre első helyen jelentkezők száma 2013-ban (2012-höz képest) kb. 3400 fővel csökkent. A legmeglepőbb talán az, hogy a különbséget az államilag támogatott képzésre jelentkezők adják kb. 3400 fővel.

A képzési szintet két nagyon jelentős változás érte: a tanárképzés átalakítása és a bemeneti feltételek kiegészítése a nyelvvizsgával.

Gondolhatnánk arra, hogy mivel a tanárképzés osztatlan képzéssé alakult, biztosan ez eredményezi a jelentős csökkenést. Azonban ez nem igaz. Tekintettel arra, hogy a (legalább) három évvel korábban tanulmányokat kezdők számára még mindig meghirdetésre került a mesterszintű (2-3 éves) tanárképzés. A mesterszintű tanárképzésre jelentkezők száma összességében kb. 840 fővel csökken ugyan, de az önköltséges képzésben tanárképzésre jelentkezők száma kb. 120 fővel növekszik, miközben az államilag támogatott képzések esetében a csökkenés kb. 960 fős.

A mesterszintű tanárképzés jelentkezési számai

A másik csökkentő tényező bizonyára a nyelvvizsga hiánya. Két tényezőre fel kell hívnom a figyelmet. Egyrészt mesterképzésre csak oklevél birtokában lehet felvenni jelentkezőt, amihez az alapképzésben és a korábban végzők általában nyelvvizsga birtokában jutottak. Három olyan csoport van, akik nem rendelkeznek nyelvvizsgával. Akik olyan szakon végeztek korábban, ahol nem volt előírás a nyelvvizsga, akik negyven évesnél idősebb korukban kezdtek tanulmányokat (illetve egy időszakban negyven évnél idősebben végeztek) illetve akiket fogyatékosságuk miatt felmentettek ezen követelmény teljesítése alól. Talán nem merész dolog kijelenteni, hogy ezzel az intézkedéssel a jogalkotó az élethosszig tartó tanulásban részt venni szándékozó és a felmentés lehetőségének hiánya miatt a lehetőségre igenis jogosult fogyatékos személyek elől zárta el a mesterképzés lehetőségét.

További tényező minden bizonnyal a hallgatói szerződések kérdése, az szerződés ügye körül kialakult vita és – a jelentkezés idején legalábbis – követhetetlen helyzet. Azt már fel sem merem vetni, hogy esetleg egyes területeken nincs szükség mesterfokozatra a boldoguláshoz.

Felsőoktatási szakképzés

A legnagyobb veszteséget a felsőoktatási szakképzés szenvedte el, amennyiben a felsőfokú szakképzéshez hasonlítjuk.

A felsőoktatási szakképzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

A felsőoktatási szakképzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

A felsőoktatási szakképzés elindított képzéseit lehetett a legkésőbbi időpontban megismerni, csak a január 31-i kiegészítés hozta le őket. Így aztán a lehetséges jelentkezők sem voltak kellőképpen tájékozottak.

A csökkenés közel negyedét eredményezte, hogy a műszaki területen nem került sor képzés indítására (itt kell megjegyezni, hogy az intézmények előkészítették a szakindítást, be is nyújtották a kérelmüket és ezt követően született meg a kormányzati döntés a képzések „nemindításáról”). A csökkenés 40%-át a gazdálkodástudományok területen tapasztalhatjuk.

Rengeteg kritika érte a felsőoktatási szakképzésekre vonatkozó javaslatokat. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagjaitól például érkezett olyan jelzés, hogy „a szakindítási anyagokból úgy láttuk, ezekbe a képzésekbe a főiskolák mentik át alapképzéseiket”. Világosan kell látni, hogy a felsőoktatási szakképzések követelményrendszerét a kormány határozta meg, az intézményeknek ehhez kellett igazodniuk. Biztos, hogy a jelentkezők számának radikális csökkenésének egyik oka, hogy a jelentkezők (néha még az intézményekkel közösen) nem tudják, hogy mire jó a felsőoktatási szakképzettség.

Alap- és osztatlan képzés

Az alap- és osztatlan képzés első helyes jelentkezési számai (finanszírozási formák szerint)

Az alap- és osztatlan képzés első helyes jelentkezési számai (munkarendek szerint)

Az alap- és osztatlan képzések esetében országosan 10%-os csökkenést figyelhetünk meg az első helyes jelentkezések számában. Az állami ösztöndíjas forma esetében ez a csökkenés nem éri el az 1%-ot. Ez azt mutatja, hogy nem az első diplomáért tanulók körében tapasztalható az érdemi csökkenés.

Demográfiai okok indokolják-e a csökkenést?

Tekintsük a 18-19 éves korosztály létszámát és jelentkezési szándékát. A korosztály létszámát a KSH 2001. évi népszámlálási adatai alapján használom, eltekintve a migrációtól és az elhalálozástól.

Az adatok alapján elmondható, hogy amennyiben a korosztály 20%-át tekintjük potenciális jelentkezőnek, akkor körülbelül 950 fővel kellett volna csökkennie a korosztályos jelentkezők számának. A fenti korosztályos adatsor ráadásul minden képzési szintre, tehát az alap- és osztatlan képzés mellet a felsőoktatási/felsőfokú szakképzésre jelentkezők számát is tartalmazza. Az utóbbiról korábban jeleztem, hogy nagyon erőteljes a csökkenés, ami az alap- és osztatlan képzésen még kisebb mértékű csökkenést indokolna. A válasz tehát: nem, elsősorban nem a demográfiai folyamatok indokolják a jelentkezők létszámának csökkenését.

A teljességre törekedve tekintsünk rá a korosztályos jelentkezési adatokra.

A nappali tagozatos alapképzés esetében a legnagyobb csökkenés a 19-21 éves korosztályban tapasztalható (kb. 7000 fő az összesített 7639 főből). Az államilag támogatott képzések esetében is ugyanez a korosztály „vezet” (kb. 7000 fős csökkenés a 10442 főből)

A pontos okok csak egy szociológiai felmérés alapján állapíthatók meg. Megérzésem (hipotézisem?) szerint a 22-23 éves korosztálytól kezdve a mesterképzés bemeneti nyelvvizsga-feltétele, a 24 éves korosztálytól felfelé az emelt szintű érettségi előírása (ők azok, akik 2005 előtt a hagyományos rendszerben érettségiztek), a 18-19 éves korosztályban a felsőoktatási szakképzés szerepének tisztázatlansága az egyik alapvető ok. Mindemellett valószínűleg megjelent az ösztöndíjszerződések problémája is.

A folytatásban részletesen elemzem majd a mesterképzési, az alap- és osztatlan képzési jelentkezéseket, az intézmények helyzetét.

Az elmúlt időszakban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részvétele kapcsán kisebb vita (helyesebben álvita) bontakozott ki a kamarák szerepéről a felsőoktatás irányításában. Volt aki óvta  a területet ettől, volt aki pártolta a gazdaság szereplőinek részvételét, irányító funkcióját.

A tények azt mutatják, hogy a felsőoktatás irányításában mindig részt vettek a kamarák, illetve a kamarák delegáltjai.

A kamarák mind a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságba (illetve jogelődjeibe), mind a 2012-ben megszűnt Felsőoktatási és Tudományos Tanácsba illetve utódjába a Felsőoktatási Tervezési Testületbe delegáltak tagokat. A két testületnek 2006-ig döntő szava volt abban, hogy az országban hol, milyen intézmények alakulnak ki, milyen képzések indulnak. 2006 után a MAB szava döntő volt a kérdésben, az FTT a miniszter tanácsadó testületeként működött tovább.

A felsőoktatással kapcsolatban sokan panaszolják, hogy alacsony a belépő hallgatók színvonala, nem lehet őket képezni. Másik oldalról sok terület elzárkózik az emelt szintű érettségi előírásától, mint bementi feltétel. Ilyenkor egy kicsit a terhes szűz lány esete jut az ember eszébe, valamelyik nem megy.

Mi a probléma az emelt szintű érettségi előírásával?

Alapvetően semmi sem lenne, ha

- minden területen kötelező lenne,

- megoldanánk a régebben érettségizők problémáját,

- megoldanánk a külföldiek problémáját.

A felvételi követelményekkel kapcsolatos problémák elég régiek. Egyik oldalról feszíti az ügyet a "ki határozza meg a követelmények tartalmát" probléma. A felsőoktatás az 1980-as évek végére már (?) nem annak alapján határozta meg a felveendő hallgatóktól elvárt tudás szintjét, hogy mit tanított a közoktatás a kötelező tananyagként. Így aki be akart kerülni  a megcélzott intézménybe, annak nem biztos, hogy elég volt fakultációra járnia, hanem különórákat is kellett vennie. Nem valószínű, hogy ez a helyzet egyenlő bánásmód követelményének próbáját kiállná.

Fokozódott a probléma valamikor az 1990-es évek elején, amikor egyes agrár és műszaki felsőoktatási intézmények úgy döntöttek, hogy nem tartanak felvételi vizsgát, hanem az úgy nevezett "hozott pontok duplázása" módszert alkalmazásával is be lehet kerülni. Ez dominót indított el, a 2000-es évek elejére már az volt a kivétel, aki tartott felvételi vizsgát. Miért? Mert a 18 év körüli diák a gyengébb ellenállás irányába mozdult, aki nem követte a "divatot", elveszítette leendő hallgatóit.

A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszernek több hibája volt. Az egyik, hogy nem írta elő a kormányzat kötelezően belépési feltételként az emelt szintű vizsgát, a felsőoktatási intézmények pedig nem döntöttek úgy, hogy választják (uralkodott a félelem a "nem lesz hallgatónk, így normatívánk sem" helyzettől - itt is látszik, hogy a finanszírozás mennyire befolyásolja a szakmai kérdéseket). A másik, hogy a középszintű követelmény egységesítése elfogadott cél volt (lehetett is, mivel úgy készült a rendszer, hogy az emelt szintű érettségi lesz a felvételi követelmény), ami bizonyos tárgyakból az érettségi követelmény szintjének csökkenését eredményezte.

Az emelt szintű érettségi előírásának további problémája a korábban érettségizettek és a külföldiek esete. Az emelt szintű érettségi megkövetelése az egyenértékűség hiánya miatt megakadályozza a felvételüket. Saját - Oktatási Hivatali elnöki - tapasztalatomból tudom, hogy bizony nehéz helyzetet jelentett a szlovákiai kétszintű érettségi rendszer kapcsán az, hogy az ottani emelt szint, nem felel meg az itteni emelt szintnek (a szakértők így foglaltak állást). A korábban érettségizettek esetében - az elmúlt évig - elég érdekes esetek voltak, például amikor a szájsebész szakorvosnak külön engedély kellett, hogy emelt szintű biológia érettségi nélkül elkezdhesse fogorvosi tanulmányait. Erre idén már lett megoldás, akinek van diplomája, ott az intézmény eltekinthet az emelt szintű érettségi vizsgától. Mi legyen azokkal, akik 10 éve tettek érettségit és mostanra értek meg arra, hogy a felsőoktatásban tanuljanak? El tudjuk képzelni azt a helyzetet, amikor valakinek 30-35 éves korában érettségi vizsgát kellene tennie? Az eredmény az, hogy ezek az emberek kiszorulnak a felsőoktatásból, pedig lehet, hogy kiváló szakemberek. Nesze neked élethosszig tartó tanulás....

Megoldási javaslat a bemeneti oldalra

Válasszuk szét a követelményeket az akadémiai jellegű és az alkalmazott jellegű szakok esetében.

Minden esetben legyen tantárgyi írásbeli felvételi vizsga, amit az adott tárgyból letett emelt  szintű érettség vizsga kivált. Az akadémiai jellegű képzéseknél legyen kötelező, az alkalmazott jellegű képzéseknél legyen lehetőség a szóbeli vizsgára is, intézményi döntés alapján.

Mi lenne az eredmény?

A felvételi vizsga segítségével minden jelentkezőnek - újabb érettségi vizsga letétele nélkül - lenne lehetősége bejutni a felsőoktatásba, tudásának megmérésével együtt. Ezzel segítenénk az élethosszig tartó tanulást illetve a külföldiek magyarországi tanulmányait is. A nem középiskolás korosztály inkább elfogadja azt, hogy egy felvételi vizsgára kell felkészülnie, mint azt, hogy a 18 évesekkel közösen érettségiznie.

Az emelt szintű érettségi vizsgát tett diákok esetében nem kerülne sor kétszeres mérésre, hiszen az emelt szintű vizsga a felvételi vizsgát kiváltaná.

Sűrű lenne a július eleje, amikor a szóbeli vizsgákat meg kellene szervezni.

A bement központi korlátozása és a képzés minősége

A felsőoktatás színvonalának emelése érdekében a kormányzatok az elmúlt években emelték a minimális pontszámot, melyet el kellett érni ahhoz, hogy valakit felvegyenek felsőoktatási képzésre. Van ennek értelme? Nem sok. Az elmúlt években végzett felmérések bizonyították, hogy nincs egyértelmű összefüggés a felvételi pontszám és a mutatott teljesítmény között. Ráadásul a régi típusú és a középszintű érettségi vizsga objektív mérés nélküli vizsga. 

Megjegyzem, hogy a 240 pontot kettő darab 60%-os középszintű érettségivel lehet elérni (tekintsünk el a középiskolai eredményektől). Ez jó (4) minősítésű érettségi. Abba a vitába pedig nem kellene belekezdeni, hogy emeljük az osztályzatokhoz megkövetelt százalékos eredményt, hiszen régen is magasabb volt. Egyrészt régen is 10-15 %-os eredménnyel elégséges osztályzatot lehetett szerezni pl. matematikából. Másrészt egy dolgozat átlagos százalékos eredményét elég jól be lehet kalibrálni előre, megfelelő kérdéseket, megfelelő pontozást kell alkalmazni...

Természetes gondolat az állam részéről, hogy nem akarja finanszírozni azok képzését, akik nem képesek elvégezni a képzést.

Mindeközben természetesen felmerül a kérdés, hogy egy alacsony szintű kezdő-tudással rendelkező hallgató esetében mi garantálja, hogy tényleg az elvárt színvonalú lesz a tudása a diploma megszerzésekor.

Megoldási javaslat a bemeneti korlátozásra és a képzés minőségének védelmére

Javaslom, hogy válasszuk szét az akadémiai jellegű, illetve az alkalmazott jellegű valamint a felsőoktatási szakképzést. Az állam mindegyik esetben meghatározhat akár magasabb ponthatárt arra, hogy kinek finanszírozza a képzését. Az állam az elitképző intézmények esetében meghatározhatna magasabb bejutási korlátot. Mindenki imás esetében a nem "elégtelen" felvételi vizsga bejutást eredményezhet.

Ezzel párhuzamosan kerüljön sor a záróvizsgák rendszerének átalakítására. Jelenleg általában egy szóbeli, egy írásbeli és egyes esetekben egy gyakorlati vizsga alkotja a záróvizsgát. Az írásbeli részt szakdolgozatnak, diplomamunkának hívjuk. Volt olyan képzés, ahol egységes központi teszt segítségével is vizsgálták a hallgatók tudását. Szerintem ez utóbbi segítené a minőség megőrzését, emelését. Egészítsük ki minden képzés esetében egy tesztvizsgával a záróvizsgát. Ez ténybeli tudást kérne számon, így megmaradhatna az egyes tudományos iskolák eltérése az adott szakmákban. Azonban egy bizonyos szintű ténybeli tudást megkövetelne. Ennek eredménye nem csak garanciát adna, hanem szakmai minőségi mutató is lenne a képzések tartalmáról.

Nézzük a tényeket.

Vessük össze a Központi Statisztikai Hivatal 2001. évi népszámlálási adatait, a felvi.hu felvételi adataival.

Tekintettel arra, hogy az érettségi követő év(ek)ben többen újra jelentkeznek a felsőoktatásba, a legtisztább összehasonlítást a népszámlálás szerint adott évben 18 éveseknek a legfeljebb 18 éves korukban jelentkezőkkel, illetve az összes jelentkezővel történő összevetése adja.

A fenti adatok kapcsán fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy nem igaz, hogy 2012-ben a 18 évesek 14%-a jelentkezett, hiszen a felvételi eljárás nyáron zárul, míg a korosztály létszáma egész évre értendő.

Az adatok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a felvételi létszámokra erősen hat

a) a korosztály létszámának csökkenése

b) a fiatal korosztály továbbtanulási szándékának folyamatos és egyre jelentősebb csökkenése.

Ez utóbbi folyamat nem most indult el, már 2006-tól kezdődően megfigyelhető, azonban igaz, hogy a csökkenés mértéke 2012-re rendkívüli, de nem példa nélküli.

Érdemes még megfigyelni az idősebben jelentkezők számának alakulását. A 2008-ban, 2009-ben látható ugrásszerű emelkedés oka elsősorban a mesterképzések beindulása (ezekre a három-négy éves alapképzések elvégzése után jelentkeznek a hallgatók). A 2012-es nagyon jelentős csökkenésnek szakmai indokát nem látom.

Mit hoz a jövő?

Nehéz megjósolni, mivel rengeteg oktatáspolitikai és társadalompolitikai döntéstől függ. A mechanikus becslés a következő eredményt adja a legfeljebb 18 évesen jelentkezők számára.

Röviden semmit. Kicsit hosszabban: mutatnak valamit, de nem képezhetik döntés alapját.

Mint korábbi posztomból kiderült, a felsőoktatás erősen Budapest-centrikus lett az elmúlt 6 évben, véleményem szerint kormányzati hibából (is) adódóan. Szerintem a kormányzatnak gondoskodnia kell arról, hogy legyen bizonyos településeken felsőoktatási tevékenység. Azt, hogy melyik településen milyen, arról dönteni kell és ez nem egy könnyű kérdés.

Miért korlátozott az adatokra alapozás lehetősége?

Az idei eljárás jelentkezési adatai azonban már az eléggé eltorzult felsőoktatási rendszerben mutatják a jelentkezők érdeklődését.

Tegyük fel, hogy a gazdaságtudományok képzési területen nincs lehetősége a budapesti állami felsőoktatási intézményeknek a felvettek 67%-át felvenni (2012) hanem csak a felét (2006). Ez azt jelentené, hogy egyes budapesti állami felsőoktatási intézmények gazdálkodástudományi képzésein a ponthatár jóval magasabb lenne (tehát nem 240), valószínűleg a hallgatók máshova – vidéki intézményekbe – jelentkeznének.

Nem tudatosult a felvételi rendszer a jelentkezőkben.

A felvételi rendszerről a biztosan átment információ az volt, hogy aki – a kiemelt 16 szak kivételével - rendelkezik a 240 ponttal, az állami támogatott képzésre fel van véve. Azt, hogy erre csak az intézmények maximálisan felvehető létszámáig van mód, nem feltétlenül tudatosult a jelentkezőkben. Ha még tudatosult is, az utolsó pillanatokban közzétett ilyen adatok nem feltétlenül korrigálták a jelentkezési stratégiát.

Az eredmény az, hogy olyan helyekre is jelentkeztek, sőt azt előre rangsorolva, ahova esélyük sincs bekerülni.

Késedelmesen indult felsőoktatási szakképzés

Mivel a meghirdetésekre az utolsó (utáni) pillanatban került sor, valószínűleg sok nem ismerik ezeket a lehetőségeket.

Mikor alapoznám az idei jelentkezési adatokra a döntést?

Amennyiben a budapesti állami intézményekben illetve egyes vidéki egyetemekre kívánnám koncentrálni az alap- és osztatlan képzést, ezzel szinte megölve más településeken a felsőoktatást.

Én ezt nem tenném…