Felsőoktatás: újratervezés

Rengeteg emberben él az a téves információ, hogy a felvételi ponthatárok mondanak valamit a felvett diákok minőségéről, képességéről. Pontosabban az a kép él, hogy az alacsony ponthatárú képzésekre alacsony tudásszintű embereket vesznek fel.

Ez nem így van

Pontosabban az önköltséges képzéseknél nem így van.

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy mi a ponthatárként megjelölt pontszám. Alapesetben az adott képzésre felvett jelentkezők közül a legalacsonyabb pontszámú jelentkező pontszáma.

Bonyolultabb esetben az ennél alacsonyabb pontszám, amit az intézmény ponthatárként meghatároz és nem eredményezi újabb ember felvételét. Miért tesz ilyet az intézmény? A pótfelvételi miatt. A pótfelvételi eljárásban ugyanis nem lehet más a ponthatár, mint az általános eljárásban. Így amennyiben az általános eljárásban felvett diákoknál alacsonyabb pontszámmal rendelkező jelentkezőt is fel szeretne venni, az általános eljárásban felvett diákok pontszámánál alacsonyabbat kell mondania ponthatárként.

Konkrét példa: 2013-ban a Zsigmond Király Főiskola egyik mesterképzésén 90 pont volt a legrosszabb felvett hallgató pontszáma (a 100-ból), de az intézmény nem akarja kizárni, hogy 82 pontos diákokat is felvegyen a pótfelvételi eljárásban, ezért 82 pont jelent meg felvételi ponthatárként.

Mutatja-e valami a felvettek minőségét? Az általános minőségről biztosan mond valamit a felvettek átlagos pontszáma. Ezt az adatot nem szokták nyilvánosságra hozni, pedig sokkal többet mond. Például ha van 9 fő 400 ponttal, és 1 fő 300 ponttal, akkor a ponthatár maximum 300 pont, míg az átlagos pontszám 390. Eléggé eltérő mutató, azt gondolom.

A Zsigmond Király Főiskola adatai

Legyünk bátrak. A ZsKF adatai szemléltetik az eltérést. Külön érdekesség, amikor a felsőoktatási szakképzés átlagpontszáma magasabb, mint az alapszaké. Azt gondolom, el kell felejtenünk azt a mítoszt, hogy az előbbire a felsőoktatás leggyengébb rétege jár. Sőt.