Többen mondták már, hogy a felsőoktatás olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá.
Szerintem akik értenek is hozzá, azok sem egy nyelvet beszélnek. Sőt, akik azt gondolják, értenek hozzá, azok sem egy nyelvet beszélnek. És nem igaz a fenti állítás.
Mindenki egyetért azzal, hogy a felsőoktatást át kell alakítani. Van, aki azt mondja, legfeljebb két évünk van rá. Aki ért valamennyire a felsőoktatáshoz az tudja, ez a két év gyakorlatilag néhány hónapot jelent.
Amennyiben 2015 őszén egy megújult felsőoktatási rendszerrel akarjuk indítani a tanévet, akkor ideális esetben 2013 őszén közölni kellene a felsőoktatásba bejutni szándékozókkal, hogy mire készüljenek. Ám legyen, nagyon kell a reform, sietősen csináljuk, közöljük velük a felvételi tájékoztatóban – az utóbbi évekhez képest ez is korábbi időpont lenne -, tehát a szerkesztés kezdetekor 2014 szeptemberében ismerni kell a rendszer minden elemét. Amennyiben a szakokat is átalakítjuk, és hiszünk az akkreditáció szükségességében, akkor 2014 elején el kell indítani a szakindítási eljárásokat, tehát 2013 őszén ismerni kell a követelményeket.
Írhatnám, hogy qed, hiszen ezt állítottam (na igen, néha előbukkan a természettudományosnak besorolt szakképzettségem).
Azt gondolom tehát, hogy itt ideje annak, hogy minél többen kifejtsük véleményünket, és bizonyos kérdésekről közösen gondolkodjunk. (Nem tagadom a megszólalásomat erősen indukálta az ELTE PPK rendezvénye és az ott elhangzottak.)
Jogosan lehet feltenni a kérdés: hogy jövök pont én hozzá? Remélem értek a felsőoktatáshoz. A felsőoktatási múltamat – mint oly’ sokan – én is a hallgatói önkormányzatban kezdtem (fél év Hallgatói Iroda vezetés, egy év ELTE TTK HÖK elnök). A folytatásra az ELTE Rektori Hivatalában (1997-2005) került sor, ahol az oktatási-tudományos kérdésekkel foglalkozó szervezeti egységet vezettem (mellékesen jegyzem meg: közvetlen főnököm Klinghammer István volt). Ezt követte a közigazgatás az oktatási tárcánál a végrehajtási rendeleteket fogalmaztam, majd a felsőoktatási intézmények nyilvántartásával foglalkozó szervezet vezetője lettem. 2007-től elvállaltam az újonnan létrejött Oktatási Hivatal vezetését, ezen belül azonban elsődlegesen továbbra is a felsőoktatási kérdésekkel foglalkoztam. 2010 ősze óta egy magán fenntartású intézmény oktatásszervezését és igazgatását irányítom. Mindemellett 1994 és 2006 között tanítottam az ELTE-n, hol óraadóként, hol tanársegédként.
A fenti rövid önéletrajzból látszik, hogy volt - bár nem döntő - szerepem abban, milyen lett a magyar felsőoktatás. Ezt én nem tagadom ma sem, később sem.
Állítom: nincs birtokomban a bölcsek köve. Azonban én - valószínűleg másokkal ellentétben - több szempontból is láttam a magyar felsőoktatást.
Bejegyzéseim célja tehát a vita gerjesztése, néhány elképzelés ismertetése. Örömmel veszek minden észrevételt, hozzáfűzést ami a témához szól. beszélgessünk, vitatkozzunk. A veszekedést hagyjuk másra.
Blog-sorozatom elemei négy rovatba csoportosulnak:
a) tévhitek és tévedések a felsőoktatásról (Tévhitek)
b) tények amiket figyelembe kell venni (Tények)
c) egy elképzelés ismertetése (Vizió)
d) fogalmak, amik nem maguktól értendőek (Fogalomtár)
Lássunk neki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.